© Zsolt Sütő

„Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.” HB

Himalájakék – Ahány ember, annyi nyelv

Zarándoklat, vagyis a zarándok erőfeszít és újjászületik, energiáit összegyűjti egyetlen fókuszpontba (yun), adott (lelki) gazdagságát és erejét felismeri: „Személyes, szubjektív. Nem egy tudományos expedíció. Utazás, kívül-belül. Kelet-nyugat. Szegény-gazdag. Hagyomány/e-posztmodern. Otthon-úton. Haza-hazátlan. Honvágy-szabadság. Gyalog-repülővel. Utazás-turizmus. Természet-urbán. Közösség-magány. Tibet-Székelyföld. Terra incognita-terra cognita. 30 ezer tibeti szó. Reflexió. Zarándoklat. Vers. Bozgor. Ahány ember, annyi nyelv. Ahány ember, annyi út, annyi szín. Digitális diaporáma. Multimédia-esszé. Multimédia-poézis. ”

Csoma a klasszikus 19. században – a másik meg a már cyberpunk 21. századában, a kulcsfontosságú pontokon pedig, úgy tűnik, ők ketten jól szót értenek: a múlt és a jelen, a külső és a belső, a Kelet és a Nyugat közötti határvonalak pedig szelíden elmosódnak, s ami marad az az egyszerű és különös baráti találkozás. Mindketten erdélyi székely-magyarok, akik egymagukban vágnak neki a napkeleti útnak. Csoma Sándor a magyarok őshazáját-őseit keresi az 1900-as években – Zsolt pedig 2007-ben már maga Csoma és az eltűnt csend (a himalájakék) valamint a „valahol otthon lenni” állandó illúziójának nyomában zarándokol az észak-indiai Himalájában, három hónapon át, és mintha önmagát, meg azt a bizonyos letűnő világot keresné:

„Nem véletlen, hogy Csoma volt az, aki ezeket a nagy dolgokat véghezvitte, én meg csak legfeljebb a nyomában járok. Bottal üthetem a nyomát. Annak a régi világnak, s az effajta nagy szellemeknek. Mutass nekem ilyen embereket, ma. Mint Csoma volt.”

Az útibeszámoló fejezeteinek linkjei:

Himalájakék (kép) Ubi bene (képek, szavak) Huxley kiszámította, hogy a csend (képek, szavak) Örömében mantrázik (képek, szavak) Csak (elő)játék, őrület (képek, szavak, hangfelvételek) Turba (képek, szavak, hangfelvételek) Monk Ballet (képek) Neti neti (képek, szavak) Technikailag hontalan (képek, szavak) Tertön (képek) Subwooferworld (képek, szavak, hangfelvételek) Iskola a világ tetején (képek) No Photo! (képek, szavak) Vera Lynn (kép) Lebegés (képek, szavak) Tibeti misztériumok (képek) Láthatatlan, de eleven (képek, szavak) Tibet, kék, wallpaper (háttérkép) A Very Bad Buddhist (képek, szavak, hangfelvételek) Találkozások (képek) Folyami emberek (szavak, képek) Tibeti misztériumjátékok (képek, hangfelvételek) Én vagyok az, aki nem jó (képek, szavak, hangfelvételek) Egy nagy restart (képek, szavak) Ahol még a csend is béta (képek, szavak, hangfelvételek) Csoma’s room (képek, szavak) Van egy forrás (képek, szavak) A Red Dot (képek) 108 steps (képek) Auspicious Coincidences (képek, szavak, hangfelvételek) Importlámákról és egyéb káprázatokról (képek, szavak) Babelstalker (képek) A tibeti-magyar szótár (képek, szavak) Abból merőlegesen kiáll (képek) The Ultimate Neurosis (szavak) Learners (képek, szavak, hangfelvételek) Szkander-bég nyitja (képek, szavak, hangfelvételek) Erős akarat, vastag vér (képek) Bandé (képek) Himalájakék, csend, wallpaper (háttérkép) Robotpilóta, contemplatio (képek, szavak) Csomaportré, szakállal (képek, szavak, hangfelvételek) Please take off shoes (képek) Még a Buddha türelmét is (képek, szavak, hangfelvételek) Agra, encore (képek) Babel, stalker, wallpaper (háttérkép) Ahány ember, annyi nyelv (képek, szavak)

Letöltés

Az utazás során készült hangfelvételek (mp3, zip, 150 KB) Himalayablues – digirama, fotóinstalláció (avi, zip, 610 KB)

Kapcsolódó linkek

Csoma.lap.hu Kiállítás a To Hi Gan Zendóban, Budapest és fotók a megnyitóról Himalájakék – szófelhő Crossroad Magazin, Magyarország (2008, június) NatGeo.ro (2008, július) PhotoMagazine (2008, október) Himalájakék a Teraszon Kitchen Mandala – digirama, excerpt Himalayablues – részlet a fotóinstallációból Kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumban és képek a megnyitó körül

A Himalayablues c. fotóinstallációról (33 perc)

Alcíme: audiovizuális meditáció a bódhiszattvák tízféle erejéről, és a szerző Kőrösi Csoma Sándornak ajánlja.

A képek és a háttérben hallható hangfelvétel (melyen a zanszkári Tahan faluból származó Spalzing asszony gyakorolja-recitálja a buddhista Ngondrö-alapgyakorlatokat, miközben borulásokat és felajánlásokat végez) 2007-ben készültek.

A “fejezetek” között felbukkanó tibeti szavak Csoma Szanszkrit-Tibeti-Angol szótárából valók, magyar jelentésük sorrendben: Nagylelkűség, Önfegyelem, Türelem, Erő, Meditáció, Tisztánlátás, Ügyes módszerek, Kezdeményezőkészség, Szilárdság, Bölcsesség – azaz a buddhista szentek, a bódhiszattvák tíz erénye, ereje vagy gyakorlata.

A háttérben felhangzó további hangminták forrása: VincentBernay.com and MindfulnessDC.org

„A himalájakéket, a Himalája csendjét csak az tudja felfedezni, aki már magában hordozza.” (Szaladják Taikyo István)

“Minden képének tökéletes a kompozíciója, akár egy festménynek: Zsoltnak festői szem adatott. Ráadásul van benne egy bizonyos antenna, ami képessé teszi őt arra, hogy a látható valóságon túlra is lásson, és ezt a képeivel érzékeltetni is tudja.” (Marghescu Marika)

“Ezekhez a képekhez nem fér hozzá India zaja. Nézem, és ott vagyok a himalájakéknek a csendjében. Mitől olyan érdekes ez a kék? Mert Himalája? Ennyire megszédülnénk az egzotikumtól? Miért, Berlin fölött az ég nem ugyanilyen kék? Vagy Szentgyörgyön? Vagy Vásárhelyen? De, bizonyára – és mégsem. Engem megdöbbentett ez a kék: soha ilyen vonzó és szelíd ürességet nem éreztem még. Ez egy szűrt kék. Nem, vagy nemcsak a szuperfinomságú objektív szűrése: ezt a kéket Zsolt szeme szűrte ilyen kékre. Igen, való igaz, hogy a Himalájában fényképezte, de az ő szeme nézte ilyenné, ilyen himalájakékké.” (Hubbes László Attila)

“A Himalájában készült fotóinak spirituális tartalma számomra nem több mint a Párizsban készült képeinek: meg vannak fosztva mindenféle Natonal Geographic-szerű egzotikumtól. Nem is az utazásról szól, hanem egy történetnek az eredményei, amelyet végül hívhatunk akár spirituális útnak is. De ezek a képek nem állítanak semmit. Nem akarnak valamik lenni, vagy többek vagy mások mint amik. Annyira híján vannak minden agresszivitásnak, hogy az már zavarbaejtő. Szoborszerűek, és nem történetszerűek: olyan időtlenségben vannak, amit nem is tudok beleilleszteni a romániai magyar művészeti trendekbe.” (Kelemen Attila Ármin)